Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása

Nemzetközi egyezmények

Az 1997-ben elfogadott kyotoi-egyezményhez többek között az EU is csatlakozott az üvegházhatású gázok (ÜHG) csökkentésének vállalásához. Az EU azt vállalta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását a tagországok együttesen 2008-2012 időszak végére az 1990-es szinthez képest 8%-al csökkentik.

2020-ra a cél, hogy az EU kibocsátás-kereskedelemben részt vevő országok kibocsátása a 2005-ös bázisévnél 21%-kal alacsonyabb legyen.

Ez a csökkentési cél hozzájárul az EU 2020 stratégia úgynevezett 3x20-as klímavédelmi vállalás teljesítéséhez is, melynek célja, hogy EU szinten 2020-ig 20 %-kal kell csökkenteni a káros anyag emisszió mértékét 1990-hez viszonyítva, 20 %-kal kell növelni a megújuló energiák arányát és 20 %-kal kell csökkenteni az energiafogyasztást.

A vállalások gyakorlati megvalósításához az Európai Unió tagállamai együttesen bevezették az üvegházhatású gázok kereskedelmi rendszerét (EU ETS, azaz EU Emission Traiding System). Az rendszer emisszió kereskedelmi időszakai az alábbiak:

Kibocsátási egység kereskedelmi rendszer

Az EU ETS lényege a cap and trade, azaz a korlátozás és kereskedelem alapelvére épül.

A korlátozás során a 601/2012 EU bizottsági rendeletben és az azzal összhangban lévő az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII törvény által megjelölt tevékenységek gyárak/erőművek, légiközlekedés és egyéb létesítmények által együttesen emittálható üvegházhatású gázok (szén-dioxid, dinitrogén-oxid, perfluorkarbonok) kibocsátása kerül meghatározásra, melynek mennyisége évről évre csökken.

Az ÜHG emisszió kereskedelem szabályozóeszköze egy kvótarendszer:

A kibocsátók az EU által meghatározott üvegházhatású gázok mennyisége alapján ingyenesen kiosztható ÜHG egységet kapnak az államtól, melyekkel szabadon kereskedhetnek.

2013. január 1-ével megkezdődött a kereskedelmi rendszer III. fázisa, melyben lényeges változás, hogy az állam által biztosított ÜHG egységek mennyisége évről évre csökken, így növelve a kereskedelmi versenyhelyzet hatékonyságát. A nem térítésmentesen kiosztott ÜHG egységek árverés során kerülnek értékesítésre.

Jogszabályi háttér

A tagállamokban az üvegházhatású gázok kereskedelmében a következő tevékenységek esetén kötelező a részvétel (részletes leírás az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII törvény 1. számú mellékletében található):

Kivételt jelentenek a kizárólag biomasszát felhasználó létesítmények.

A kibocsátóknak a következő előírásokat kell teljesítenie az üvegházhatású gázok kereskedelmében történő részvételhez:

A 2012-es évre vonatkozó hitelesített kibocsátási jelentést még a régi rendeletek szerint kell elkészíteni, azonban minden kibocsátó a megváltozott követelményeknek megfelelő új, a 601/2012/EU rendelet szerinti nyomonkövetési tervet köteles készíteni és alkalmazni.

Mit tehetnek a kibocsátók?

Jelenleg az ÜHG egységek ára alacsony, ám mind az összkvótaszám, mind a térítésmentesen megkapható kvótaszám csökkenésével a versenyhelyzet növekedni fog és ezzel együtt az ÜHG egységek árának emelkedése is várható. Amennyiben az emisszió kereskedelem során egy kibocsátónak üvegházhatású gáz emissziója több mint az általa tulajdonolt ÜHG egység, akkor további ÜHG egységet kell vásárolni, vagy intézkedéseket kell tennie az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Azon kibocsátók, melyek tulajdonában lévő ÜHG egységek mennyisége nagyobb, mint az általuk kibocsátott üvegházhatású gáz, eladhatják ÜHG egységüket, ezzel növelve nyereségüket, vagy tartalékolhatják az egységeket későbbi években történő felhasználásra. Amennyiben a kibocsátónak tulajdonában van a II. kereskedési időszakba be nem számolt, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvényben meghatározott kibocsátás-csökkentési egység (ERU) vagy az igazolt kibocsátás-csökkentési egység (CER), akkor ezek ÜHG egységre történő átváltását a minisztertől kérvényezheti a kibocsátó 2014. április 30-ig, mely szintén növeli a kibocsátó által felhasználható, vagy eladható ÜHG egységeinek mennyiségét.

A piaci viszonyok figyelembevételével célszerű kialakítani az ÜHG egységekkel kapcsolatos kereskedelmi stratégiát. Előfordulhat, hogy a kibocsátónak összességében kisebb költséggel jár az ÜHG gázok kibocsátásának csökkentése technológiai vagy folyamathatékonysági beruházások által, mint a szükséges mennyiségű ÜHG egységek megvásárlása a piacon, vagy közvetlenül más kibocsátótól. Sőt, akár egy nagyobb ÜHG emisszió-csökkentési beruházás is megtérülhet rövid időn belül a fennmaradó ÜHG egységek eladásából. A megfelelő stratégia kialakításához fel kell mérni az üvegházhatású gázok emisszió-csökkentési költségeit és az ÜHG egységek jelenlegi és jövőben várható piaci értékét.

A fenntartható vállalati működés jegyében a jogszabályi szabályozáson túl az üvegházhatású gázok tágabb nyomonkövetése is ajánlott. A WRI-WBCSD Greenhouse Gas Protocol szabványai alapján lehetőség nyílik a vállalat működésével kapcsolatos összes közvetett és közvetlen üvegházhatású gáz kibocsátásának feltérképezésére és nyomonkövetésére, mely jelentős költségmegtakarítást és hatékonyságnövelést eredményezhet. Részletesebb leírás az üvegházhatású gázok leltárjáról itt található.


Kapcsolódó szolgáltatások
» Nyomonkövetési terv készítése
» Üvegházhatású gázok leltárjának elkészítése a WRI-WBCSD Greenhouse Gas Protocol szabványai alapján
» Vállalati felelősségvállalás (CSR)
» Fenntarthatósági management rendszer
» Fenntarthatósági jelentés
» Környezetvédelmi szoftver
» Környezetirányítás